2010. június 7., hétfő

2009-2010 Aranytollpályázat Eredményhirdetése

A háromtagú zsűri teljes egyetértésben hozta meg döntését és ítélte oda Gárdon Ágnesnek az idei első díjat.

Minden kedves pályázónak köszönjük a részvételt, a legjobb írásaitok felkerülnek a http://aranytoll.blog.hu oldalra.

Következzen egy rövid interjú Gárdon Ágnessel, akinek ismételten gratulálunk és további sok sikert kívánunk!



I N T E R J Ú Gárdon Ágnessel az Aranytoll Pályázat 2009-2010 nyertesével



1. Pár szót mondanál magadról?

- Államigazgatási Főiskolán végeztem, dolgoztam budapesti kerületi önkormányzatnál szociális területen, aztán Jászberényben költöztünk a három gyermekemmel, és ott családi vállalkozásban dolgozva 18 évig éltünk.

2008 egy nagy változás volt az életemben, Szolnokra költöztem. A gyermekeim mára felnőtt, önálló emberek, akik a munkájukban is megtalálták a helyüket, én pedig azt mondhatom, hogy most tényleg azt csinálom, ami mindig is igazán vonzott és örömet jelentett nekem, az írást.

Ezen a téren igyekszem képezni is magam A Magyar Iró Akadémia mesterkurzusainak évek óta hűséges hallgatója vagyok.


2. Mióta foglalkozol írással?


- Már gimnazista koromban is szerettem lejegyezni a gondolataimat, később különféle folyóiratokban is helyet kaptam, de komolyabban négy, öt éve foglalkozom vele.

3. Máskor is indultál már irodalmi pályázatokon?


- Nagy szerencse, hogy az internet lehetőséget ad arra, hogy az aktuális irodalmi pályázatok közül kiválaszthassa ki- ki, a magának valót. Én is így teszek, meg természetesen ettől függetlenül is születnek írásaim. Irok novellát, verset, mesét, de a drámával is próbálkoztam már.

4. Publikáltál már valahol? (Ha igen, hol? Van weboldalad, ahol olvashatunk még tőled?)


- Jelentek meg írásaim újságban, antológiákban, mesekönyvben, és novelláskötetem is van az Edition Nove, soproni kiadónál, Esti csönd címen jelent meg. A neten jelenleg a Tollforgató Irodalmi lapra kattintva találhatók verseim, és prózám.

5. Te mit szeretsz olvasni?


- Regényt, novellákat, verseket, drámákat egyaránt olvasok. Az olvasás amúgy hangulatfüggő nálam, ezért van úgy, hogy három, négy könyv is van az ágyam mellett, amit párhuzamosan olvasok. És elhiheted, nálam jól megfér egymás mellett Szép Ernő, Tennessee Williams, Agatha Christie, Békés Pál, és Ady Endre is.

6. Van kedvenc könyved?


- Épp a napokban gondoltam rá, hogy vajon miért olvasom életem során harmadjára is Maupassant: Szépfiú című regényét.

Lehet, hogy ez a kedvencem?

Egyébként úgy tudom, épp Budapesten forgatják.

7. Kedvenc íród?


- Az előbb említett írón kívül Kosztolányi, Márai, Jókai Anna, a költők közül pedig Ady a nagy szerelem.


8. Mi inspirál téged?


- A világ, és a szűkebb környezetem érdekes dolgai. Én azt vallom, hogy nyitott szemmel, és nyitott füllel kell járni, mert a világ színes, érdekes, és borzongató. Aki ír, abban egy képsor, egy szituáció óhatatlanul elindít valamit, és mindaddig izgatja, él benne, amíg formába nem önti. Én így vagyok ezzel.

9. Ha az életben nehézségekkel találkozol, van biztos módszered, hogy meglásd az élet napos oldalát?

- Igyekszem optimista lenni, és a dolgokat a humoros oldalukról közelíteni meg. A gyermekeimet is erre tanítottam. Ebben a világba ugyanis humorérzék nélkül, aligha elehet „boldogulni”

Bár elsősorban beállítottság kérdése azt hiszem, hogy ki, hogyan éli meg az életet. Én a „minden rosszban van valami jó” elvét vallom, meg azt, hogy minden, velünk történt dolognak van egy miértje, s a mi feladatunk, hogy rájöjjünk, mi az.


10. Milyen értékeket kellene követnünk, hogy derűsebbek legyünk?


- Ez nehéz kérdés, hisz ahányan vagyunk annyiféleképpen látjuk, értjük a körülöttünk lévő világot. Már ha lehet érteni sokszor.

Néha viccesen azt szoktam mondani, hogy, talán ha nem kapcsolnánk be a TV-t, akkor beszélhetnénk újra értékekről.. Mert bizony, sokszor, amivel ott szembesülünk, az felborít bennünk mindent.

De azért, tudod, jó lenne hinni abban, hogy jelent valamit mindenki számára az a néhány szó, hogy: erkölcs, igazság, béke, szeretet, erőszakmentesség.


11. Beszélsz idegen nyelven?


- Sajnos nem foglalkoztam eleget sem az angollal, sem az orosz nyelvvel, és ennek érzem is a hiányát. Jócskán apadt mindkettőből a szókincsem, de terveim közt szerepel, hogy ismét nyelvkönyvet vegyek a kezembe.

12. Szerinted miért fontos, hogy az ember megtanuljon angolul?


- Nemcsak fontos, hanem elengedhetetlen is. A nyelvtudás biztonságérzetet ad, és óriási lehetőséget arra, hogy ha valaki máshol, „ szerencsét akar próbálni”, azt szabadon és nyugodtan megtehesse. Örülök, hogy ma már színvonalas módon tanítják az angolt, a németet és a többi nyelvet az iskolákban, mellesleg a számítógép, ami teljesen hozzá nőtt az emberhez, „Ő is megköveteli”, hogy értsük…

13. Nem mindig könnyű Angliában boldogulni, valóban nincs kolbászból a kerítés. Sokan elmarasztalják a külföldön szerencsét próbálókat. Neked mi a véleményed róluk? Mit üzensz nekik, csüggedés ellen?



- Én azt mondom, hogy aki szeretne Angliában, vagy bárhol másutt munkát vállalni, vagy letelepedni, az menjen bátran, azonban néhány dologra nagyon komolyan készüljön fel.

Véleményem szerint azt mindenképpen tisztáznia kell önmagában mindenkinek, hogy kit és mit hagy maga után, mikor útra kel.

Sokan ezzel nem számolnak eléggé. A távollétet ugyanis lelkileg is vállalni kell. Az Esti csönd címen megjelent novelláskötetemben a „ Szárnyalás” című novellám, épp erről szól.

A másik az a nyelvtudás.

Én óva intek mindenkit attól, hogy e nélkül induljon el, hisz a nyelvtudással nemcsak a munkavállalását könnyíti meg odakinn, hanem a mindennapjait is.

A harmadik dolog, ami szerintem szintén lényeges és fontos, hogy azt az országot, ahová kimegyünk, úgymond „ szerencsét próbálni”, azt szeressük, azt a szívünkben is elfogadjuk, hisz az ad kenyeret és átmenetileg, vagy végleg otthont is nekünk.

Nem morgolódni, elégedetlenkedni kell, hanem beilleszkedni, mert csak így válhatnak valóra az elgondolásaink.

Köszönjük az interjút!