Az alábbiakban Gömöri Gergellyel, az Aranytoll novellapályázat nyertesével olvasható egy rövid beszélgetés.
- Hogyan mutatnád be magad néhány szóban?
- Nevem Gömöri Gergely, 23 éves vagyok, Miskolcon élek, és szerkesztőként dolgozom az egyik szórakoztató informatikai portál munkatársaként.
- Érdekesen hangzik, ezek szerint egyszerre vagy humán és reál beállítottságú ember?
- Bizonyos értelemben igen. Habár a számítástechnika nyelve meglehetősen formalizált, és kötöttségeket ró a szerkesztőre, személy szerint mindig igyekszem objektíven, bárki számára fogyaszthatóan, és némi humorral fűszerezve írni.
- A beküldött írások megtörtént élményeiden alapulnak vagy „matematikai spekulációk”? :)
- Az objektivitást tartottam szem előtt, miközben a pályázatra beküldött novelláimat írtam, csak épp témájukban különbeztek: Ez utóbbiakat saját élmények, tapasztalatok ihlették. A munka, a szerelem, a siker és a kudarc élményének furcsa játéka a létező leghétköznapibb dolgok bizonyos értelemben, hiszen kitöltik mindennapjainkat. Emellett igyekeztem némi humorral átitatni az írásokat.
- Ezek szerint inkább hajlassz az optimizmusra a hétköznapjaidban is?
- Igen. Egy, a 20-as éveinek első felét taposó fiatal esetében hatványozottan szükséges az optimizmus, s sok fiatalt ismerek, akiket ezen évek alatt leginkább a világból való totális kiábrándulás jellemez.
- Neked más a „krédód”?
- Remélem. Görbe tükröt tartva saját sorsunk elé, és némi egészséges cinizmussal szemlélve a dolgokat jól fest a helyzet. Elvégre minden, de minden csak nézőpont kérdése – fogalmazza meg a közhely az egyik legelemibb igazságot.
- Köszönjük szépen a beszélgetést.
