Novella pályázat

2009-2010 Aranytollpályázat Eredményhirdetése

2010-06-07T02:18:00.000-07:00

A háromtagú zsűri teljes egyetértésben hozta meg döntését és ítélte oda Gárdon Ágnesnek az idei első díjat.

Minden kedves pályázónak köszönjük a részvételt, a legjobb írásaitok felkerülnek a http://aranytoll.blog.hu oldalra.

Következzen egy rövid interjú Gárdon Ágnessel, akinek ismételten gratulálunk és további sok sikert kívánunk!

I N T E R J Ú Gárdon Ágnessel az Aranytoll Pályázat 2009-2010 nyertesével

1. Pár szót mondanál magadról?

- Államigazgatási Főiskolán végeztem, dolgoztam budapesti kerületi önkormányzatnál szociális területen, aztán Jászberényben költöztünk a három gyermekemmel, és ott családi vállalkozásban dolgozva 18 évig éltünk.

2008 egy nagy változás volt az életemben, Szolnokra költöztem. A gyermekeim mára felnőtt, önálló emberek, akik a munkájukban is megtalálták a helyüket, én pedig azt mondhatom, hogy most tényleg azt csinálom, ami mindig is igazán vonzott és örömet jelentett nekem, az írást.

Ezen a téren igyekszem képezni is magam A Magyar Iró Akadémia mesterkurzusainak évek óta hűséges hallgatója vagyok.

2. Mióta foglalkozol írással?

- Már gimnazista koromban is szerettem lejegyezni a gondolataimat, később különféle folyóiratokban is helyet kaptam, de komolyabban négy, öt éve foglalkozom vele.

3. Máskor is indultál már irodalmi pályázatokon?

- Nagy szerencse, hogy az internet lehetőséget ad arra, hogy az aktuális irodalmi pályázatok közül kiválaszthassa ki- ki, a magának valót. Én is így teszek, meg természetesen ettől függetlenül is születnek írásaim. Irok novellát, verset, mesét, de a drámával is próbálkoztam már.

4. Publikáltál már valahol? (Ha igen, hol? Van weboldalad, ahol olvashatunk még tőled?)

- Jelentek meg írásaim újságban, antológiákban, mesekönyvben, és novelláskötetem is van az Edition Nove, soproni kiadónál, Esti csönd címen jelent meg. A neten jelenleg a Tollforgató Irodalmi lapra kattintva találhatók verseim, és prózám.

5. Te mit szeretsz olvasni?

- Regényt, novellákat, verseket, drámákat egyaránt olvasok. Az olvasás amúgy hangulatfüggő nálam, ezért van úgy, hogy három, négy könyv is van az ágyam mellett, amit párhuzamosan olvasok. És elhiheted, nálam jól megfér egymás mellett Szép Ernő, Tennessee Williams, Agatha Christie, Békés Pál, és Ady Endre is.

6. Van kedvenc könyved?

- Épp a napokban gondoltam rá, hogy vajon miért olvasom életem során harmadjára is Maupassant: Szépfiú című regényét.

Lehet, hogy ez a kedvencem?

Egyébként úgy tudom, épp Budapesten forgatják.

7. Kedvenc íród?

- Az előbb említett írón kívül Kosztolányi, Márai, Jókai Anna, a költők közül pedig Ady a nagy szerelem.

8. Mi inspirál téged?

- A világ, és a szűkebb környezetem érdekes dolgai. Én azt vallom, hogy nyitott szemmel, és nyitott füllel kell járni, mert a világ színes, érdekes, és borzongató. Aki ír, abban egy képsor, egy szituáció óhatatlanul elindít valamit, és mindaddig izgatja, él benne, amíg formába nem önti. Én így vagyok ezzel.

9. Ha az életben nehézségekkel találkozol, van biztos módszered, hogy meglásd az élet napos oldalát?

- Igyekszem optimista lenni, és a dolgokat a humoros oldalukról közelíteni meg. A gyermekeimet is erre tanítottam. Ebben a világba ugyanis humorérzék nélkül, aligha elehet „boldogulni”

Bár elsősorban beállítottság kérdése azt hiszem, hogy ki, hogyan éli meg az életet. Én a „minden rosszban van valami jó” elvét vallom, meg azt, hogy minden, velünk történt dolognak van egy miértje, s a mi feladatunk, hogy rájöjjünk, mi az.

10. Milyen értékeket kellene követnünk, hogy derűsebbek legyünk?

- Ez nehéz kérdés, hisz ahányan vagyunk annyiféleképpen látjuk, értjük a körülöttünk lévő világot. Már ha lehet érteni sokszor.

Néha viccesen azt szoktam mondani, hogy, talán ha nem kapcsolnánk be a TV-t, akkor beszélhetnénk újra értékekről.. Mert bizony, sokszor, amivel ott szembesülünk, az felborít bennünk mindent.

De azért, tudod, jó lenne hinni abban, hogy jelent valamit mindenki számára az a néhány szó, hogy: erkölcs, igazság, béke, szeretet, erőszakmentesség.

11. Beszélsz idegen nyelven?

- Sajnos nem foglalkoztam eleget sem az angollal, sem az orosz nyelvvel, és ennek érzem is a hiányát. Jócskán apadt mindkettőből a szókincsem, de terveim közt szerepel, hogy ismét nyelvkönyvet vegyek a kezembe.

12. Szerinted miért fontos, hogy az ember megtanuljon angolul?

- Nemcsak fontos, hanem elengedhetetlen is. A nyelvtudás biztonságérzetet ad, és óriási lehetőséget arra, hogy ha valaki máshol, „ szerencsét akar próbálni”, azt szabadon és nyugodtan megtehesse. Örülök, hogy ma már színvonalas módon tanítják az angolt, a németet és a többi nyelvet az iskolákban, mellesleg a számítógép, ami teljesen hozzá nőtt az emberhez, „Ő is megköveteli”, hogy értsük…

13. Nem mindig könnyű Angliában boldogulni, valóban nincs kolbászból a kerítés. Sokan elmarasztalják a külföldön szerencsét próbálókat. Neked mi a véleményed róluk? Mit üzensz nekik, csüggedés ellen?

- Én azt mondom, hogy aki szeretne Angliában, vagy bárhol másutt munkát vállalni, vagy letelepedni, az menjen bátran, azonban néhány dologra nagyon komolyan készüljön fel.

Véleményem szerint azt mindenképpen tisztáznia kell önmagában mindenkinek, hogy kit és mit hagy maga után, mikor útra kel.

Sokan ezzel nem számolnak eléggé. A távollétet ugyanis lelkileg is vállalni kell. Az Esti csönd címen megjelent novelláskötetemben a „ Szárnyalás” című novellám, épp erről szól.

A másik az a nyelvtudás.

Én óva intek mindenkit attól, hogy e nélkül induljon el, hisz a nyelvtudással nemcsak a munkavállalását könnyíti meg odakinn, hanem a mindennapjait is.

A harmadik dolog, ami szerintem szintén lényeges és fontos, hogy azt az országot, ahová kimegyünk, úgymond „ szerencsét próbálni”, azt szeressük, azt a szívünkben is elfogadjuk, hisz az ad kenyeret és átmenetileg, vagy végleg otthont is nekünk.

Nem morgolódni, elégedetlenkedni kell, hanem beilleszkedni, mert csak így válhatnak valóra az elgondolásaink.

Köszönjük az interjút!

Eredményhirdetés

2010-05-08T08:10:00.000-07:00

Eredményhirdetés

Köszönjük, hogy írtál! A nyertes pályázatot itt olvashatod, hamarosan. A többit is feltesszük a http://aranytoll.blog.hu/ oldalra.

Összesen 340 írás érkezett, ezért eltart egy darabig, míg mindet átolvassuk. Kérlek, hogy ne a WEF címére írjatok, hanem a következőre: aranytollpalyazat@gmail.com.

Üdvözlettel,

A WEF alapítvány munkatársai

ÚJ ARANYTOLL PÁLYÁZAT -2010 !

2010-01-30T13:22:00.001-08:00

JÖN !

JÖN !!

JÖN!!!

NOVELLAPÁLYÁZAT !!!

.... na VÉGRE .... Phhhh....

AZ ÉLET NAPOS OLDALA
címmel új novellapályázat indul

A pályázat kiírója: Aranytoll művészeti kör a Sussex-i West East Foundation támogatásával (Nyugat-Keleti Magyar Kultúrális Alapítvány) amely Londonban és london-környéki városokban élő magyarok által létrehozott magánalapítvány. Célja a külföldön élő magyarok, magyar művészek támogatása és a magyar kultúra (elsősorban irodalom és zene) eljuttatása, népszerűsítése az Egyesült Királyságban.

A pályázat leadásának határideje: 2010. április 1. (eredményhirdetés 2010. május 1.)

Pályázati feltételek: A sikeres pályázat szigorúan prózai mű - " oratio prorsa " (előrehaladó beszéd). Ezen belül novella.

(Kérlek nézz utána, ha bizonytalan vagy, mit takar ez a szó pontosan! Az egyszerű novella recept a következő = cselekmény + néhány szereplő + fordulat mindez összekeverve EGY történeti szál mentén + hozzáadva egy csésze sorsfordulat a mindennapi életből, jól eldolgozva a végén egy CSATTANÓVAL megbolondítva. Hát valami ilyesmi. )

A sikeres pályázat két novella benyújtását jelenti - két könnyed, vidám novelláét. A célunk ezekkel az írásokkal örömet, motivációt és inspirációt csempészni az emberek hétköznapjaiba.

A pályázat formai követelményei: Terjedelme 300-800 szó, formátuma .txt file.

A pályázat főcíme mellet a névjegyed:

Név/Írói álnév
e-mail cím

A pályázat fődíja: online angol nyelvtanfolyam vagy weblapszerkesztő tanfolyam és tanfolyami csomagok 50.000 Ft értékben

A pályázat közönség díja : (ez az általatok leadott szavazatok alapján, legnépszerűbb szerzőnek járó díj) A LIGET folyóirat egy éves előfizetését kapják ajándékba.

A pályázatokat a következő e-mail címre küldheted: aranytollpalyazat@gmail.com

1.

Mellékvágány - amíg befut az express vonat

2008-12-10T03:22:00.000-08:00

Addig is amíg nincs újabb pályázatunk, készítettünk nektek egy oldalt, ahol ingyenes oktatóvideók állnak a rendelkezésedre és sokat tanulhatsz az internetes cikkírásról valamint arról, hogyan készíthetsz tetszetős weboldalt magadnak.

Ha létrehozol egy vagy több saját oldalt abban is segítünk, hogy hirdetések elhelyezésével pénzt keress a honlapoddal.

Oktató videók cikkíróknak

Megkésve bár, de törve nem

2008-11-24T07:17:00.000-08:00

Sziasztok Aranytollasok,

Irulva-pirulva állunk előttetek, mert a májusi pályázat óta nem rukkoltunk elő az új kiírással.

Persze nem lustálkodtunk, folytattuk civil életünket, gyereket neveltünk, 8-5-ig robotoltunk - ki-ki vérmérséklete szerint persze, (most RÁD célzok, Laci, mert te otthonról programozol és vajmi ritkán ereszkedsz le közénk, földi halandók közé, akik a metrón zötykölődnek nap-mint-nap és taigetosi heroizmussal próbálnak lépést tartani az élettel úgy általában.)

Szóval ami azt illeti nem lustálkodtunk és ezúton szeretném még egyszer megköszönni minden pályázó munkáját és - a részidőben szinte - feldolgozhatatlan mennyiségű írást!!! :)

Elérkeztünk ahhoz a részhez, ami TÉGED érint kedves író, költő, publicista, esszéista : örömmel értesítelek, hogy jövő év elején hivatalosan is bejegyzésre kerül az Aranytoll, alapítványi formában és ami vele jár:

- új pályázat, immár komolyabb keretek között

- lesz egy MEGLEPETÉS, amiről csak annyit mondhatok, hogy tényleg nagy segítségedre lesz abban, hogy pénzt kereshess az írásoddal

- aktív fórumok

- ingyenesen igénybevehető publikálási lehetőségek

- író-olvasó találkozók

- forralt bor ivás télen és alkotói tábor nyáron...

Addig azonban még sok munka áll előttünk. Tudván, hogy neked is szűkre szabott az időd (a világhálón innen és túl) nem kérem, hogy kísérd figyelemmel ezt a blogot. (Bár itt azonnal megjelennek a frissítések és új közlemények úgyhogy ajánlom :).)

Ha szeretnéd, hogy értesítselek az új hírekről dobj nekem egy mail-t ezzel a szöveggel, "Aranytoll infót kérek." :) Erre a címre: cikkiras@gmail.com

Hamarosan újra jelentkezünk, immár az akciótervet prezentálva!!!

Az Aranytoll pályázat második nyertese

2008-04-15T10:34:00.000-07:00

A 2008-as Aranytoll pályázat másik nyertesét is sikerült Skype-végre kapnunk. Ő Black&White néven publikál, a pályamunkákon felül egy kész "írói portfólióval" ajándékozott meg minket, munkáit hamarosan közzétesszük a http://aranytoll.blog.hu/ oldalon.

- Bemutatkoznál pár szóban?

- F. Attilának hívnak, Újvidéken születtem, jelenleg Németországban dolgozom. Nyolc éves korom óta írok verseket, novellákat, főleg magyarul.

- Ezek szerint több nyelven is jól beszélsz?

- Négy nyelven beszélek, a szerben és a magyaron kívül németül és angolul. Verselni csak magyarul van indíttatásom, mielőtt megkérdeznéd.

-Tényleg meg akartam kérdezni.... Novelláid sajátossága egyfajta szomorú, lírai hangvétel, valahogy, sehol sincs happy end.

- Nem gondolom, hogy az életben mindig "vége-jó, minden jó". Ugyanakkor azt vallom, hogy kemény munkával és egy kis rafinériával az ember jól tud boldogulni, bárhova sodorja is a sors. Számomra az a kis rafinéria, maga a művészet, ami megtölti szinekkel a szürke hétköznapokat.

- Ez szép gondolat. Számos írást küldtél be hozzánk. Felkerestél már kiadókat a műveiddel?

- Párszor megtettem, de nagyon nehéz és költséges folyamatnak látszik, és nem mondhatnám, hogy tárt karokkal fogadtak. Nem szeretnék az asztalfióknak írni, de nem fogom a küszöböt sem rágni, hogy "jaj foglalkozzanak már velem". Ez a ti kezdeményezésetek megtetszett és örömmel vettem az elismerést is.

- Mi pedig a sok szép munkát. Köszönöm a beszélgetést és remélem hallunk még felőled.

Gömöri Gergely - az Aranytoll pályázat nyertese

2008-04-09T09:16:00.000-07:00

Az alábbiakban Gömöri Gergellyel, az Aranytoll novellapályázat nyertesével olvasható egy rövid beszélgetés.

- Hogyan mutatnád be magad néhány szóban?

- Nevem Gömöri Gergely, 23 éves vagyok, Miskolcon élek, és szerkesztőként dolgozom az egyik szórakoztató informatikai portál munkatársaként.

- Érdekesen hangzik, ezek szerint egyszerre vagy humán és reál beállítottságú ember?

- Bizonyos értelemben igen. Habár a számítástechnika nyelve meglehetősen formalizált, és kötöttségeket ró a szerkesztőre, személy szerint mindig igyekszem objektíven, bárki számára fogyaszthatóan, és némi humorral fűszerezve írni.

- A beküldött írások megtörtént élményeiden alapulnak vagy „matematikai spekulációk”? :)

- Az objektivitást tartottam szem előtt, miközben a pályázatra beküldött novelláimat írtam, csak épp témájukban különbeztek: Ez utóbbiakat saját élmények, tapasztalatok ihlették. A munka, a szerelem, a siker és a kudarc élményének furcsa játéka a létező leghétköznapibb dolgok bizonyos értelemben, hiszen kitöltik mindennapjainkat. Emellett igyekeztem némi humorral átitatni az írásokat.

- Ezek szerint inkább hajlassz az optimizmusra a hétköznapjaidban is?

- Igen. Egy, a 20-as éveinek első felét taposó fiatal esetében hatványozottan szükséges az optimizmus, s sok fiatalt ismerek, akiket ezen évek alatt leginkább a világból való totális kiábrándulás jellemez.

- Neked más a „krédód”?

- Remélem. Görbe tükröt tartva saját sorsunk elé, és némi egészséges cinizmussal szemlélve a dolgokat jól fest a helyzet. Elvégre minden, de minden csak nézőpont kérdése – fogalmazza meg a közhely az egyik legelemibb igazságot.

- Köszönjük szépen a beszélgetést.

Aranytoll novella pályázat - eredményhirdetés

2008-04-04T06:30:00.000-07:00

Köszönjük mindnyájatok munkáját és gratulálunk a nyertes pályázóknak. Két résztvevő osztozhat az első helyen. G. Gergely (Miskolcról) és Black&White (Új Vidékről). Mindkét pályázóval készítünk egy-egy rövid interjút a nyeremény átvétele után, addig íme egy válogatás a nyertes művekből.

Minden kedves pályázót ezúton szeretnénk elismerni és meginvitálni következő, nyári játékunkra, amely hasonló feltételekkel, csak más témában kerül kiírásra. Ennek részleteit májusban tesszük közzé.

A beérkezett írások közül a legjobbakat itt olvashatjátok, kényelmetlenségek elkerülése érdekében monogrammal. Amennyiben megtalálod közöttük a sajátod, külön kérésedre a teljes neved feltüntetésre kerül.

Jó szórakozást az olvasáshoz és májusig gyűjtsetek ihletet az újabb munkához!

Aranytoll Baráti Kör

Szerelem=boldogság?!

Végtelenül bonyolult, kiszámíthatatlan, összetett és még ragozhatnánk tovább… Az ember mindig is túlságosan csökevényes lény marad ahhoz, hogy megfejtse. Egyszerűen csak áldozata, vagy épp áldottja lehet annak az érzésnek, melyet úgy ragadhatunk meg, mint az igazi, hamisítatlan szerelem érzése. Mind ahány szerelem, annyi történet, de még szereplői sem látják ugyanúgy ugyanazon szerelem történet. Sőt! Talán egyazon szerelem két szereplője látja leginkább különbözően ugyanazt a kapcsolatot. A nemek közötti feloldhatatlan ellentét és egymásra utaltság furcsa játéka a mindenek felett álló érzés, melyet legtalálóbban Pilinszky János fordított le magyar nyelvre. „Az ágy közös a párna nem” – fogalmaz meg egy örök érvényű gondolatot a költő.
Be kell látnunk, az ember természeténél fogva, ösztönösen rendel alá mindent e világi léte során az igazi boldogság megtalálásának, ha ez nem így lenne, már rég eltűntünk volna a Föld színéről. Hogy miért is? Azon egyszerű oknál fogva, mert a fajtánk fenntartásának záloga az, amit mi szerelemnek hívunk. Persze a világ más, értelemmel bíró élőlényei esetében ezt lekicsinylően, nagyképűen „ösztönös viselkedésnek” hívjuk, piedesztára emelve az embert, és kisajátítva a fogalmat anélkül, hogy valóban meg tudnánk fejteni azt.
Van viszont egy hihetetlenül termékeny iparág, mely a szerelemre épül, és bárki megtalálja benne azt, amivel azonosulni tud. Legáltalánosabb műfaja a film, és a slágerszagú szerelmes dal. Megszámlálhatatlan azon dalok és filmek száma, melyek feldolgozták e témát, hangulatától függően mindenki talál olyat, melyben meglátja saját szerepét. A legeredetibb történeteket azonban az élet írja, a személyes élmény nagyobb hatást gyakorol az egyénre bármi másnál. Mindenkinek megvan a maga drámai, vagy épp vígjátékba illő története.
Hogy a most következő rövid történet melyik kategóriába lehet sorolandó, azt nehéz eldönteni, leginkább szokványosként lenne definiálható, nekem azonban mégis különleges, mert az enyém.
Egy teljesen átlagos péntek este volt, már amennyire átlagos lehet egy érettségi előtt álló fiatalember számára. Veszettül villogtak bent a fények, üvöltött valami rossz diszkózene a hangfalakból, mi nagyképűen álltunk a pultnál, és igyekeztünk bemutatni mindenkinek mennyit bírunk ledönteni ama szarvassal díszített üveg tartalmából. Általában sokat… S mivel ez egy átlagos hétvégi este volt, így nem is hazudtoltuk meg magunkat. Teljesen szokványos péntek este.
Azok a csodálatos hosszú szempillák azonban mégis különlegessé tették. Illetve tették volna, ha épp rám merednének, és nem pedig arra a fazonra ott, aki épp most bújt elő valamelyik reklámból. A vicces az egészben, hogy én mutattam be neki ezt a mókust. Zavartan meredek a távolba, s közben hevesen dörzsölöm a homlokomat, de úgy érzem nem tudom róla letörölni a „lúúúzer” feliratot, s ezzel egyszer s mindenkorra megbélyegeztem magam. De hát sebaj! Épp a tánctérre meredek, közben magam sem tudom merre járok gondolatban, mikor elkezdik bökdösni az oldalam, s érzem amint hideg ital csorog végig az ingemen. Egy újabb adag keserű az, érzem az illatán, amint megszagolom a foltot az ingemen.
- Fogjad már! – üvölti rám a cimborám, miközben tudomásul veszem, hogy újabb folttal gazdagodtam, s immár nem csak a homlokomon virít pecsét, hanem az ingem szárán is. A már megszokott mozdulattal nyúlok a pohár után kiürítendő ami maradt benne. Én azért teszem, hogy leplezzem végtelen csalódottságom, és azt a látszatot keltsem benne, mintha jól érezném magam, és számomra érdektelen melyik helyi vagánnyal enyeleg éppen, jól bejáratott barátaim pedig azért, mert leginkább így tudják kifejezni véleményüket erről a világról, nem mellékesen így élvezhetőbb az az igénytelenség, amit ez a szórakozóhely nyújtani tud. Tudom, hogy semmi értelme annak amit épp teszek, ez az este már az ördögé lesz, de valahol attól tartok, hogy a következő jó néhány is a patásé marad, ha nagyon belelovalom magam a gondolatba, hogy az amire a leginkább vágyom, és kitölti szinte az összes gondolatom, nem lesz az enyém soha talán.
Egy újabb megszokott szombat este a jól bejáratott cimborákkal. Semmi különleges, üldögélünk törzshelyünkön, azon morfondírozva, hogy egyre csendesebbek ezek a hétvégék. Aztán azzal nyugtatgattuk magunkat, hogy ha még mindig ugyanazt az életmódot folytatnánk amit néhány évvel ezelőtt, akkor rövid időn belül csatlakozhatnánk a magyar alkoholisták népes táborához, ami azért mégsem lenne olyan jó. De legyen ez a végszó mára! Azzal kiürítem a söröspohár maradék tartalmát, és elköszönök. Még néhány – jól megszokott – „papucs” jelzőt begyűjtök az asztaltársaság tagjaitól, aztán irány a kedves!
Nem olyan kedves ma, mint általában szokott. Félálomban nyitja az ajtót, s mivel később érek oda az előre beígértnél, így kérdőre von, mire én kitérek a válasz elől, s visszakérdezek valami olyasmiről, aminek semmiféle jelentősége, főleg nem szombaton, késő éjszaka. Fáradtan dőlök be mellé, s még elmormogunk egymásnak egy-két mondatot mielőtt elaludnánk. Kapok tőle egy „őzike puszit” is, amely abból áll, hogy elkezdi cirógatni arcomat a szempilláival.
- Nem hagynál aludni azokkal a nagy szempilláiddal?
- Jól van, na! Már szeretgetni sem lehet… Már nem is szeretsz engem! – veti oda nyűgösen kiengesztelésre várva.
- Dehogynem!
- Tééényleeg? És úgy érzed boldog vagy mellettem?
- Miért, a kettő nem ugyanaz? - dünnyögöm oda neki utoljára, aztán átfordulok a kedvenc oldalamra és elalszom.

Modern Daidalosz és Ikarosz, avagy repülni jó?

A jól öltözött, üzletemberként valaha szebb napokat is látott férfi gondterhelten rója fiával a városi utcákat. A tulajdonában álló vállalkozás épp komoly adósságokkal küszködik és a megszűnés szélén áll. Próbál megfeledkezni problémáiról, de nem tud szabadulni a gondolattól, hogy tönkre mehet mind az, amit felépített. Az egyik sarkon megáll, az ott kéregető hajléktalanra mutat, majd odaszól a fiának:
- Látod? Ez az ember jóval gazdagabb, mint én. Neki semmije sincs, én viszont tele vagyok adósággal.
Vagyis minden, de minden csak nézőpont kérdése. Így az is, hogy épp hogyan értékeljük saját helyzetünket. Nézőpont kérdése, hogy kinek mi a fent, illetve mit jelent a lent kifejezés. A címben szereplő mítosz örökérvényű bölcsességet fogalmaz meg, napjainkban különösen érvényesek lehetnek a benne megfogalmazott gondolatok, valamint arra is rávilágít, hogy az ember képtelen meghazudtolni önmagát, és csupán szélmalomharcként minősíthető az, amit változás címén tesz. A történetben Daidalosz óva inti fiát, hogy ne merészkedjen túl alacsonyra a víz miatt, de ne repüljön túl magasra sem, mert a nap megolvaszthatja szárnyait. Csak a kettő közti sávban van esélyük a túlélésre, de mint tudjuk, ezt nem olyan egyszerű megtalálni. Minden egyes ember kategorizálható valamelyik szintre, attól függően, hogy épp hol jár.
Hosszabb-rövidebb ideig mindannyian belekóstolunk a „fent” adta eufóriába. Észre sem vesszük innen szemlélve az alattunk elterülő világot, észre sem vesszük, milyen magasról is teszünk mindarra, ami alattunk van. Közben elvárjuk, hogy ha netán leesnénk, majd rólunk nevezzék el a tengert, ami valahol jó mélyen alattunk nyújtózkodik. Az ominózus felemelkedésnek rengeteg módja lehetséges, általánosságban pozitív élményeink révén érhetjük el. Ezeket a pszichológia tana elsődleges és másodlagos örömökként definiálja. Az elsődleges örömök magasabb szintet képeznek, és általában csak hosszú, és kitartó munkával érhetőek el. Ilyenek a sikerélményeink. A másodlagos örömforrás viszont már valami sokkal egyszerűbb, hétköznapibb dolgot takar, egyszerű emberi igények, melyek karnyújtásnyira vannak. Ilyen az evés, alvás, ... klasszikus hármasa, melyek egyben szükségletek is, de előszeretettel tekintünk rájuk, úgy, mint valami szeánszra, és ez így is van rendjén. A bajok gyökere általában abból ered, ha túl sokat időzünk odafenn, mert épp nem tudunk elszakadni attól, ami minket ott tart. Ennek leghagyományosabb, és leginkább előszeretettel emlegetett példája lehet a gonosz élvezeti cikkek sora, melyre az emberi idegrendszernek olykor-olykor szintén szüksége van „a teljességre való igénye végett”.
Középen repülni a normálisnak mondott ember számára a lehető legszokványosabb dolog. A középső, népes bolyban repülő ember alapesetben arra vár, mikor fürödhet meg újra a napfényben, de ugyanakkor tisztában van azzal, hogy előre kell tekintenie, nem pedig fölfelé, de még csak véletlenül sem lefelé, mert könnyen leszédülhet a mélybe, ahonnan nehezebb visszakapaszkodni. A szokványos állapotot a tudatos ember, mint lehetőséget éli meg a feljebb kapaszkodásra, de tisztában van vele, hogy alapvetően ez az ő helye, itt a végeláthatatlan bolyban.
A másik véglet, a tengerszinthez közel repülő ember, aki egykedvűen tűri, hogy fentről minden a nyakába potyog, lentről pedig a tenger áztatja tollait. Sokféle szerzet repül itt, a tengerszinthez közel. Van, aki hosszabb időre ragad meg ezen a szinten, és a beletörődés látszatát kelti, közben pedig csak a figyelemfelkeltés eme fura módját választja, a legtöbb ember viszont igyekszik feljebb kapaszkodni, még ha ez nem is olyan egyszerű dolog.
A hedonista életszemlélet hirdeti azt, hogy nem érdemes lenézni, mikor épp magasan vagyunk, akkor is ráérünk agonizálni saját helyzetünkön, mikor épp a mélységbe zuhanunk alá, avagy akár még akkor is tegyünk rá még egy lapáttal amolyan minden mindegy alapon. Van ugyan egy nagyon vékony mezsgye, ahol kellően magasan repülhetünk a naphoz, anélkül, hogy megolvadnának a szárnyaink, de ez inkább egy határvonal, amit nem érdemes átlépni. Az emberi természet pedig nem arról híres, hogy ne lépje át azokat a bizonyos vonalakat, melyeket kijelöl önmagának, ezért inkább javallott lentebb adni a magasságból, és a felhők alatt repülni, mivel ha örökké elkerülnénk a viharokat, soha nem tudnánk megbecsülni a napfény jótékony hatásait.

2008-as Aranytoll pályázat - lezárult

2008-03-07T01:33:00.000-08:00

Kedves Résztvevők,

A rendezők nevében szeretném megköszönni munkátokat és résztvételeteket.

Több, mint 150 pályamunka érkezett, amelyek közül a legjobbakat hamarosan elolvashatjátok oldalunkon. Az eredményhirdetést is itt láthatjátok majd, valamint egy rövid bemutatkozót a nyertes pályázóktól.

Pajer Viktória

Aranytoll Novellapályázat 2008.

2007-12-06T05:08:00.000-08:00

Az ARANYTOLL művészeti kör tematikus novella és esszé pályázatot hirdet. A pályázaton minden magyarországi és határainkon túl élő, magyar nyelvet beszélő kortárs író vagy műkedvelő részvételét várjuk.

Pályázat kiírója: ARANYTOLL művészeti kör

Pályázati határidő: 2008.03.01.

Pályázati feltételek: három novella beküldése, 500-800 szó terjedelemben(3500-6000 karakter) az alábbi három témában, elektronikus úton a sok-konyv@extra.hu címre elküldve :

1. Szerelem=boldogság?! (pro és kontra)
2. Modern Daidalosz és Ikarosz, avagy repülni jó? (pro és kontra)
3. A munka az élet sója avagy ...? (esszé a munka és a munkavállalás tárgyában)

A pályázaton szerepeljen a neved feltüntetése mellett, egy e-mail cím és/vagy értesítési cím.

Fődíj: 50.000 Forint, valamint folyamatos megjelenési lehetőség és szereplés az év végén megjelenő ARANYTOLL antológiában továbbá folyamatos cikkírói megbízás az ARANYTOLL szervezetével kapcsolatban álló cégektől.

Ezúton közöljük, hogy kéziratokat nem áll módunkban őrizni, sem visszaküldeni.

Eredményhirdetés: 2008. április 1-jétől lesz honlapunkon megtekinthető .

ARANYTOLL művészeti kör

2007-11-21T17:10:00.000-08:00

Szeretettel üdvözöllek, az Aranytoll művészeti kör alapítóinak nevében. Szervezetünk célja, a magyar nyelv megőrzése, továbbadása, a magyar irodalom kortárs alkotóinak elismerése, külföldön élő magyarok anyagi támogatásával.

Elsősorban irodalmi pályázatokat teszünk közzé ezen az oldalon, de a későbbiek folyamán képző-, és előadóművészeti pályázatokat is meghirdetünk.

Reméljük kedvet kapsz a versenyhez és tollat ragadsz, valamint a végén örömmel olvasod a pályatársak munkáját vagy akár elviszed a fődíjat.

Sok sikert kíván a társaság nevében,

Pajer Viktória

Szervező titkár